Felgyorsult, rohanó világunkban egyre nagyobb kihívást jelent kiiktatni a stresszt az életünkből. Ez ma már szinte lehetetlen, ám számos módszerrel legalább azt el tudjuk érni, hogy minimalizáljuk. Fontos erre odafigyelni, mert a legtöbb betegség kialakulásának az oka bizony a stresszes, túlhajszolt életmód.Hasi-legzes-stressz-ellen

Az egyik ilyen módszer a hasi légzés. Hasi légzés során a tüdő alsó része is megtelik levegővel, ez a légzés lassúbb és alaposabb.

A hasi légzés elnevezése onnan ered, hogy fellépését a hasfal mozgása jelzi. Belégzéskor ugyanis a hasi szervek kissé lefelé és előretolódnak, ami által a hasfal jól láthatóan előredomborodik, kilégzésnél pedig ellenkező irányú mozgás adódik. E légzéstípus alkalmával elsősorban rekeszizmunkat használjuk. A hasi légzés legtöbbször normális esetben is megfigyelhető, és igen jelentős légzésszakaszt képez, mivel mély belégzéskor a levegő 60%-a ezzel a légzéstípussal kerül a tüdőnkbe. A hasi légzésnek nyugtató, vérnyomás csökkentő hatása van.

Érdekessége, hogy amikor világra jövünk, ösztönösen ezt a légzéstechnikát alkalmazzuk kb. 6 éves korunkig. Aztán szépen fokozatosan egyre több stressznek vagyunk kitéve, egyre több mindennel kell megküzdenünk, melynek hatására teljesen elfelejtjük a helyes légzést.

Az önálló hasi légzés begyakorlásakor különösen fontos a kiegyenesített testtartás, leginkább hanyatt fekvésben célszerű végezni.

Elsajátításának legegyszerűbb módja, ha kezünket hasunkra tesszük, és igyekszünk úgy levegőt venni, hogy hasunk emelkedjék meg, a mellkas és a vállak pedig mozdulatlanok.

A hasi légzést – mint minden más légzést is – kilégzéssel kezdjük. Ilyenkor a rekeszizmot ellazítjuk, a hasizmokat pedig enyhén összehúzzuk. Rövid szünetet követően megkezdjük a belégzést. Ekkor ügyeljünk arra, hogy a mellkas középső és felső részébe ne kerüljön levegő, a mellkas has feletti részének izmait tehát itt ne használjuk! Belégzésnél a rekeszizom rostjait összehúzzuk, a hasizmokat pedig ellazítjuk. Fontos, hogy a levegőt sohase szívjuk, az az izmok mozgása révén szinte magától áramoljon a tüdő alsó részébe! Az egyenletes belégzés után ismét rövid szünetet tartunk, majd ugyancsak egyenletes kilégzésbe kezdünk. Itt szintén kizárólag csak a rekeszizom és a hasizom léphet mozgásba.

Érdemes ezt a légzést alkalmazni naponta 5-10 percen át, vagy kimondottan stresszes, feszült helyzetben.

Forrás