A bolygónkon lezajló nagy erejű természeti jelenségeket legtöbbször magával a katasztrófa kifejezéssel azonosítjuk. Nem véletlenül, hisz ezek az események hatalmas pusztítást képesek végezni az ember által lakott területeken. A híradásokban ma már a világ távoli pontjain történt katasztrófákról is pillanatok alatt értesülünk. Döbbenettel, félelemmel és együttérzéssel szemléljük a beszámolókat, melyek ilyenkor letarolt városrészekről, sérültekről, megbénult közlekedésről és a mentőcsapatok erőfeszítéseiről szólnak. Az egyik legrettegettebb ilyen fenyegetés a földrengés.

Talán itt a Kárpát-medencében szerencsésnek érezhetjük magunkat, hisz földrengésekről tőlünk oly távolinak tűnő földrészekről érkeznek hírek. Valóban igaz, ilyen szempontból egy nyugalmasabb területen élünk. De vajon tudtuk-e azt, hogy hazánkban is gyakran fordulnak elő kisebb földrengések? Sőt, a földrengések magyarországi kutatása is komoly múltra tekint vissza.

EC8_zones_A4

A Föld szilárd kérge folyamatos mozgásban van. A kéregdarabok, vagy lemezek a törésvonalak mentén mozognak. Ezekből akadnak kisebb földrésznyi és kontinensnyi méretűek is. Földrengéskor  a földkéregben felhalmozódott feszültség hirtelen felszabadul. Az energia felszabadulása alakváltozással és mozgással jár, ami maga a földrengés.

A Kárpát-medence látszólagos nyugalmát földrajzi elhelyezkedésének köszönhetjük. Hazánk a szeizmikusan aktív mediterrán térség és a gyakorlatilag földrengésmentes Kelet-Európai-tábla között fekszik. A terület tektonikáját az úgynevezett Adriai-mikrolemez határozza meg. Ez a mikrolemez az óramutató járásával ellentétes forgást és észak-északkeleti mozgást is végez. A nagyobb törésvonalak ugyan távol esnek tőlünk, de közepes szeizmikus aktivitás megfigyelhető itt is. Évente több kisebb rengés is előfordulhat. A Richter-skála szerinti 4,5-5-ös erősségű földrengések már erősnek számítanak és nagyjából 10 évente fordulnak elő ilyenek.  Érdekes, hogy évente 100-200 is lehet azoknak a földrengéseknek a száma, melyeket ugyan nem érzünk, de műszerekkel kimutathatók. A legaktívabb zóna a Komárom- Berhida-vonal, valamint Eger, Kecskemét, Dunaharaszti környéke, a Jászság és Békés megye területe.

A földrengések erősségét ma a Richter-skála fokozataival fejezik ki. Az eljárás műszeres mérésen és számításokon alapul. Kidolgozója Charles Richter, aki módszerét 1935-ben tette közzé. Egy másik lehetőség a 12 fokozatú Mercalli-skála, ami a földrengés által okozott pusztítás megfigyelésén alapul. Nagy előnye az egyszerűsége, hisz semmilyen műszerre vagy számításra nincs szükség. A Mercalli-skála segítségével jól következtethetünk történelemből ismert földrengések erősségére is, hisz az ezek emlékét őrző korabeli feljegyzések jól leírják az okozott károkat.

A legrégebbi hazai feljegyzett földrengés a 456-os savariai földrengés volt. Geológiai nyomai nincsenek, csak korabeli leírások említik. Ezek alapján nagyjából a Richter-skála szerinti 6,1-es erősségű lehetett. A legnagyobbnak tartott hazai földmozgáshoz már kicsit ugranunk kell az időben. Feltehetőleg az 1763. június 28-i komáromi földrengés volt az eddigi legerősebb a mai Magyarország területén. A katasztrófát Karl Frieder festményen is megörökítette. Összedőlt több templom, több száz épület és nagyon sok halálos áldozat is volt. A földrengést 20 évente újabb rengések követték és csak lassan hagyott alább ez az aktivitás. 1810-ből származik az úgynevezett „móri földrengési raj” kifejezés.  A januárban történt földrengés a legjelentősebb károkat okozó földrengésként vonult be a történelembe. A katasztrófát megközelítőleg 1000 kisebb utórengés követte, innen tehát a „raj” elnevezés. Az elszenvedett károkat Kitaibel Pál és Tomcsányi Ádám módszeresen térképen ábrázolták, amivel tulajdonképpen elkezdődött a hazai tudományos igényű földrengéskutatás. Az intézményesített tevékenység 1881-ben indult el. Ekkor jött létre a Magyarhoni Földtani Társulat keretében a Földrengési Állandó Bizottság. Az 1900-as évek elejétől egyre több mérőműszer került beüzemelésre, és néhány év alatt kiépült a földrengések megfigyelésével foglalkozó országos hálózat is. Ebben az időben vált a magyar szeizmológia kiemelkedő alakjává Kövesligethy Radó akinek nevét ma is viseli az MTA szeizmológiai obszervatóriuma.

A közelmúltban nem történt katasztrófát jelentő földrengés Magyarországon. Néhány évente hallhatunk ledőlő kéményekről, potyogó vakolatról vagy földrengésben megrepedt falakról. 2013 áprilisában 4,7-es erősségű földrengés rázta meg Heves városát, majd júniusban 4,2-es erősségű földmozgást érzékeltek Érsekvadkerten. Mindkét esetben kisebb épületkárok keletkeztek, de senki nem sérült meg. Többen arról számoltak be, hogy a rengéseket még Budapesten is érezni lehetett.

A megfigyeléseket ma már korszerű automata berendezések végzik, a földrengések előrejelzését célzó kutatások viszont még gyerekcipőben járnak. Mindenesetre, úgy tűnik, megnyugodhatunk, hazánkban a nagy földrengésekkel járó katasztrófáktól továbbra sem kell tartanunk.

szakértő: Lengyel Ákos

forrás: felsofokon.hu , ismerteto.com