Az élesztőről sok jót írnak, mely az elismerésre, a hírnévre méltán rászolgál. Mindez nem véletlen, hisz kitűnő fehérjeforrás – az élesztőgombák 50%-a fehérje – tizenhét vitamin van benne (csak az A- az E- és a C-vitamin hiányzik belőle), a B12-vitaminon kívül pedig az összes főbb B-vitamint tartalmazza. Emellett legfőbb forrása a szerves vasnak, de fellelhető benne a kálium, a kalcium, a magnézium, foszfor és a kén is.

Compressed_fresh_yeast_-_1
Az élesztő rendszeres fogyasztása csökkenti a koleszterin szintet, hatására visszafejlődik a köszvény, enyhíti a neuritiszes, vagyis az ideggyulladással járó fájdalmakat, szabályozza az emésztést, csökkenti a stressz hatást, serkenti a hasnyálmirigy működését, támogatja a vörös vértestek képződését, erősíti a csontokat és a szervezet betegségek elleni ellenálló képességét. Csonttöréseknél gyorsítja a gyógyulást, megszépíti a bőrt, mivel bőrregeneráló hatása van. Ajánlatos fogyasztania mindenkinek, egészségeseknek, betegeknek, gyerekeknek, időseknek, felnőtteknek egyaránt.

Dr. Schröder, a múlt században élt német orvos, a müncheni orvosi egyetem tanára egy prágai kongresszuson tartott előadásában leszögezte, hogy két közismert anyagban, a csukamájolajban és az élesztőben, minden egyes vitamin megtalálható. Aki evett már élesztőt és lenyelt egy kanálnyi csukamájolajat, az tudja, mindkettő íze elég rossz. Az élesztőnek a csukamájolajjal szemben nagy előnye, hogy jóval olcsóbb. Az orvosoknak gyakrabban kéne friss élesztőt ajánlaniuk pácienseiknek, mert hatásosabb orvosság, mint a drága vitaminalapú gyógyszerek.

Miként azt orvosi Nobel-díjasunk, Szent-Györgyi Albert (1893-1986) kifejtette, az emberi testnek nem elégséges, hogy a szükséges vitaminnal lássuk el, hanem feltétlenül gondoskodni kell róla, hogy testben nagy vitaminkészlet legyen felhalmozva, ily módon meg tudjuk magunkat védeni sok betegségtől. Ez csak úgy lehetséges, és akkor a legbiztosabb, ha bőven fogyasztunk olyan ételeket, amelyek élesztővel készülnek.

Érdekesség és talán követnivaló lehetne az a szokás, ami a múlt század első felében, az USA-ban elterjedt. Kávéházakban és vendéglőkben kis élesztőkockákat is szolgáltak fel azért, hogy a túlzott húsfogyasztás által előidézett vitaminhiányt pótolják vele.

A római történetíró, a 23-ban született id. Plinius az ógörög és római természettudományról írt összeállításában már említést tett az élesztőről. Hispániában és Galliában már ekkor élesztőt használtak a kenyérsütéshez. A régi egyiptomiak is ismerték a kovászkészítést: a kenyérsütők maguk készítették az élesztőt, amely kevés komlóból, búzalisztből, tojásfehérjéből és mézből állt. Az északi országokban sörélesztővel és köles liszttel készült az erjedési anyag, ebből gombócot formáltak, árnyékos helyen, a levegőn megszárították, és hideg helyre tették el. A régi rómaiak bab-, vagy búzakorpával, musttal, vagy újborral keverték össze, majd rudacskákat formáltak belőle, melyeket a napon megszárították. Használat előtt vízben főzték, és búzaliszttel összekeverve kovászt készítettek.

A különböző élesztők közül a sör-, a torula-, a tejsavón erjesztett-, a folyékony- és a szárított élesztő a legismertebbek. A drapp színű, rugalmas állagú, kagylós törésű sütőélesztőt keményítővel elegyítve, téglaalakúra préselik, úgy hozzák forgalomba. A legújabb szakkönyvek viszont még a népszerű pékélesztő esetében is óvnak attól, hogy túl sok aktív (élő) élesztőt együnk, mert a belekből elvonja a B-vitaminokat, a szervezetből pedig a többi vitamint. De nemcsak ezért célszerű vigyázni vele, hanem amiatt is, hogy bizonyos betegségeknél – pl. Candida-fertőzés, köszvény, asztma, Chron-betegség stb. esetén – a fogyasztása a tünetek súlyosbodásához vezethet. Ezért az étkezésre (tehát nem sütésre) szánt pékélesztőt megfelelő hőkezeléssel előzőleg inaktiválnunk kell. Ennek a legbiztosabb módja, ha az élesztőt langyos vízben alaposan elkeverjük, majd a folyékony elegyet forrásba hozzuk. Ha lehűlt, hűtőszekrényben tárolhatjuk.

Mivel az élesztő nemcsak sok fehérjét, hanem – mint említettem – foszfort is tartalmaz, fogyasztása esetén étrendünket érdemes kalciummal kiegészíteni. Bár a foszfor a kalciummal együttesen hat, mégis előfordulhat, hogy elvon a szervezetből kalciumot, ezért a csontritkulásban szenvedőknek érdemes növelniük kalciumbevitelüket. Ajánlatos a B-vitamin komplex vitaminokat élesztővel együtt szedni, mert ettől még hatásosabbak.

Furcsa paradoxon (ellentmondás), hogy egy részről azt mondják az élesztőről, fokozza az étvágyat, másrészt, pedig állítják, ha az élesztőt folyadékban, gyümölcslevekben vagy vízben elkeverve vesszük be, akkor a folyékony élesztő csillapítja az étvágyunkat. (Itt viszont lényeges, hogy közvetlenül étkezés előtt kell inni belőle.) Ennek köszönhetően állítólag számos kalóriától szabadulhatunk meg.

Végül az sem elhanyagolható, ha lenyelünk egy-két evőkanálnyi élesztős folyadékot, néhány perc alatt eltűnik a fáradtságunk, visszatér az energiánk, az erőnk, és ez a jó hatás néhány óráig is eltarthat.

forrás