Akit egyszer valaha szerettünk, az iránt sosem múlik el a valamikori érzésünk. Még, ha átalakul is. Legyen szó bármilyen csúnya szétválásról, az idő múlásával mégis egyfajta csöndes szeretet, emberkénti tisztelet megmarad bennünk.

© 2010 Scott Ruddwww.scottruddphotography.comscott.rudd@gmail.com

Marina Abromovic és Ulayvalamikor a hetvenes években egy furgonban lakva osztották meg egymással életüket, szívüket. Igazi nagy szerelem volt az övék, majd egyszer úgy döntöttek, hogy tovább nem megy. Stílusosan a kínai Nagy falnál szakítottak, ott találkoztak egy utolsó ölelésre, majd többet nem látták egymást.

Ezelőtt négy évvel Marina egy műsorral lépett fel, melynek címe a Művész jelen van. Lényege, hogy a jelenlevőkkel pár percet szemtől szemben eltöltött, szótlanul, hogy érezze az embert, a személyiséget, át tudják adni magukat egymásnak. Ulay is váratlanul megjelent a fellépésen.

A találkozás kimondhatatlan szálakat és érzelmeket mozgatott meg mindkettőjükben, szavak nélkül. Marina becsukott szemmel várta a találkozásra érkezőket, egy percet ültek egymással szemben, és jött a következő. A néma egy perc alatt arcok és érzések elevenednek meg. Marina és Ulay találkozása hihetetlen érzéseket kavart fel.