Amikor valami rossz dolog ér bennünket, csak arra tudunk gondolni, hogy miért épp velünk történik mindez?
Vajon miért érdemeltük ki ezt a sorstól? Hisz bizonyára mi nem is szolgáltunk rá semmivel arra, hogy most valami miatt szenvedjünk.

De tudnunk kell, hogy minden rossz dolog ami történik velünk, még ha akkor nem is látjuk, előbb vagy utóbb de tanító értékűvé válik az életünkben. Nem véletlenül történik. Valamit abból a helyzetből meg kell látnunk.
Valamire abból a helyzetből rá kell ébrednünk. Valamit abból a mintából fel kell ismernünk.

Persze biztos nehéz ezt abban a zavarodott helyzetben felismerni, de később amikor leülepszik bennünk az érzelmek vihara, akkor fogjuk csak igazán tisztán látni a számunkra fájdalmasnak megélt dolgok tanító jellegét. Elérkezünk a megértés állomásához. Az okozat visszavezetésével felismerjük a történések okát. Meglátjuk az eredetet. Rálátunk arra, hogy miért és hogyan is kerültünk bele.

Ezért bármilyen negatív dolog is van jelen az életünkben, ne akarjuk azt elnyomni, rögtön hárítani, hanem próbáljuk meg megvizsgálni a miértjét. Lépésről lépére, minden apró kis mozzanatát. Mindeközben úgyis haladunk majd a megoldás felé, de ha ráfigyelünk magára a problémára és mögé nézünk, akkor talán még a megoldást is könnyebben fogjuk megtalálni rá.

Ahogy felismerjük valós természetét és megpróbálunk a problémánkra nem ellenségként tekinteni, könnyedebben fogjuk kezelni és a tisztánlátás eredményeként a lehetőségeket megragadni. Ha csak a “miért pont velem” -eket látjuk és elhomályosít bennünket a pillanatnyilag érzett harag vagy düh vagy a fájdalom érzése, nehezebben fogjuk tudni a megoldást meglátni a felszín mögött.

De ha megértjük, hogy a rossznak megélt tapasztalat is a fejlődésünket szolgálja, mert általa lehetünk többek és erősebbek, akkor máris más szemszögből leszünk képesek rátekinteni. Próbáljuk meg elfogadni és megélni azt a fejünkben folyton zakatoló „de miért”? -et, hogy ne csak üres szavakként visszhangozzanak válaszok nélkül bennünk, hanem értelmet nyerve keljenek immár gyógyító útjukra.

Adjuk meg magunknak azt a lehetőséget, hogy rátaláljunk a megértés adományára. Így ezzel az adománnyal magával a megélés képességével, az elfogadás is könnyebben érkezik el számunkra. Ez pedig megteremti a továbblépés lehetőségét.

forrás