Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.

u_hu_5_1075

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek.

Mikor hazafelé tartottak, az apa megkérdezte fiát:

„Nos, mit gondolsz erről az útról? Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?”

„Igen” – felelte a fiú.

„És mit láttál meg mindebből?”

„Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy nagy tó partján laknak.”

„A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak.”

„A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát.”

„Mi megvásároljuk az élelmet, nekik van sajátjuk a kertben.”

„És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.”

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:

„Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.”

Milyen igaz, ugye? Néha bele se gondolunk, hogy a szegény sokszor gazdagabb annál, mint akinek mindene megvan.

forrás