Elménk és tudatunk olyan végtelen lehetőségek tárháza, amely minden ember esetében sajátos módon nyilvánul meg, kibontakoztatva az illető személy egyedi és megismételhetetlen voltát. Napjaink pszichológiai és spirituális irányzatai egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a tudatosság megtapasztalására, a tudatos életvezetésre, és sok olyan technika jelent meg, amely erre helyezte alapjait.

hipnozis2

szó gyógyító erejének a hatása már évezredek óta ismert és a legtöbb kultúra ezt tudatosan ki is használta. Ennek titkát jól ismerték a sámánok, mágusok, világi és vallási vezetők. Éber állapotban az elménk szűrőt helyezve a tudatunk elé kontrollálja azt, hogy milyen információt fogad be, illetve milyen információt enged felszínre jutni, de a módosult tudatállapotban ez a kontroll folyamatosan gyengül.

A módosult tudatállapot, amelyet még alternatív tudatállapotnak vagy transzállapotnak is nevezhetünk az éber tudati állapot megváltozása, amely során átrendeződik az agy információ feldolgozó képessége és ennek eredményeképpen megváltozik a figyelem, a koncentráció, a memória, a tér- idő- testérzékelés, az érzelmek kifejezésének a képessége is. Ez az állapot több módon érhető el (pl. meditáció, légzés, zene, sport, tudatmódosító szerek) de spontán módon is kialakulhat erős pszichés behatás, fájdalom esetén is.

Ezekben a módosult tudatállapotokban az alany szubjektíven másként éli meg a külvilágban illetve a benne zajló folyamatokat és tudata jelentősen befogadóbb lesz a szuggesztiókra.

A hipnózis során a hipnotizőr egy olyan helyzetet alakít ki, amikor az alany biztonságos körülmények között úgynevezett transzállapotba kerül, és jobban hozzáfér a benne zajló lelki történésekhez, másrészt könnyebben tudja mozgósítani a benne rejlő öngyógyító folyamatokat a szuggesztiók által. Így elmondható, hogy annak ellenére, hogy hipnotikus állapot a valóság egy torzult megtapasztalása mégis az illető személy adaptációját szolgálja elősegítve a biológiai és lelki folyamatok kiegyensúlyozását.

A hipnózis történetét áttekintve megtudhatjuk, hogy maga a módszer alapjai gyakorlatilag egyidősek az emberiséggel, azonban az utóbbi évszázadokban a technika egyre kifinomultabbá vált és a régen delelejzésnek, szomnambulizmusnak, idegi alvásnak címkézett módszer a 20-ik században már az akadémiai tudományok részévé vált. Közben a keretek, a pszichoterápiás, gyógyító és tudományos alapok egyre jobban letisztultak.

A látványos cirkuszi és mágus mutatványok azonban mai napig olyan tévhiteknek és hiedelmeket terjesztettek el a köztudatban, amiért az emberek többsége a hipnózist, mint gyógyító technikát semmiképp nem az első választandó módszerek közé sorolná.

Mai bejegyzésünk célja épp ez, hogy egy tiszta átlátható képet fessünk a módszerről előtérbe helyezve ennek terápiás lehetőségeit és lerántva a leplet az évszázadok alatt fennmaradt hiedelmekről.

hipnozis

1. A hipnotizőr egy mágus és sötét erős tekintete megbabonáz

Tévhit! Ennek a hiedelemnek a kialakításában a mutatványosok nagyon nagy szerepet játszottak, hiszen kialakították azt az elképzelést, hogy a transzállapot nem evilági állapot és ennek létrehozásában a hipnotizőr sötét erőteljes tekintete elengedhetetlen.

Valóság: A hipnotizőr nem kell rendelkezzen különleges adottságokkal és nem szükséges jártas legyen az okkultizmusban, ezotériában stb. A hipnózist vezető személy azonban megfelelő előképzettséggel kell rendelkezzen. A legtöbb hipnózist végző szakember pszichológus, pszichiáter vagy más szakterületen működő orvos (pl. fogorvos).

2. Az elhipnotizált személy hiszékeny és akaratgyenge személyiség

Tévhit! A hipnózisnak nincs köze a hiszékenységhez. Régen azt tartották, hogy az akaratukat gyengén megnyilvánító, behódoló személyek a leginkább alkalmasak a hipnózisra, akik bármilyen parancsot végrehajtanak.

Valóság: A hipnózis iránti fogékonyság inkább a képzelet gazdagságával, a beleélés képességével a figyelem és más kognitív funkciók dinamikus változtatásának képességével, megfelelő motivációval, érzelmi intelligenciával függ össze.

3. Mindenkit el lehet hipnotizálni?

A hipnózis iránti fogékonyság azt mutatja, hogy milyen mértékben hajtja végre egy személy a hipnotizőr által sugalmazott szuggesztiókat. Ennek alapján a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a népesség 5-1o százaléka kevésbe fogékony (alacsony hipnabilitás), a nagy többség – 8o-85 százalék – közepesen fogékony a szuggesztiók iránt, míg 5-1o százalék alacsony hipnábilitást mutat (csak nagyon kevés szuggesztióra reagál, vagy egyáltalán nem fogékony).

4. Ha elhipnotizál, akkor elalszok?

Tévhit! A hipnotikus állapot közelebb áll az éber állapothoz, mint az alváshoz. Esetleg nevezhető alvásszerű állapotnak, mivel sok személy a transzállapotban megélt kellemes élményt leginkább az alváshoz hasonlítja.

Valóság: A csukott szem nem azt szolgálja, hogy a beteg elaludjon, hanem segít abban, hogy a figyelmét a külvilágról befele, a benne zajló folyamatokra fókuszálja.

A transzállapot önmagában nem alvás, de átvihető az alany természetes alvás állapotában. A hipnózis, mint terápia nagyon jól alkalmazható alvászavarok esetén is.

5. És ha bent rekedek a transzállapotba?

Tévhit! A transzállapot a dehipnózis során természetes úton feloldódik és az alany visszatér a normális éber állapotba. Ha ez nem történik meg, akkor kap erre szolgáló szuggesztiókat, vagy pedig átvihető természetes alvás állapotába a folyamat. Ebben az esetben amikor kipihente magát akkor spontán módon ébred.

6. Attól félek hogy öntudatomat vesztem, és azt csinál majd velem amit akar!

TévhitA módosult tudatállapot alatt senki nem veszíti el öntudatát, de bizonyos ingerekre másként reagál, mint éber állapotban.

Valóság: Az önálló akarat és döntés mindvégig megmarad. A hipnózisban lévő személy erkölcsi normái mindvégig érintetlenek maradnak. Például egy vallásos személy, aki hitének megfelelően éber állapotban nem mond ki káromkodó szavakat, transzállapotban sem kényszeríthető arra, hogy káromkodjon.

7. Attól félek, hogy kifecsegem a titkaim!

Tévhit. A hipnózis egész folyamata során megmarad a logikus döntési képesség. Így a személy függetlenül attól, hogy mennyire van mély transzállapotba nem fog semmi olyan dolgot kifecsegni, amelyet akaratlagosan nem szeretne elmondani.

Valóság: A transzállapot során kerülhetnek elő olyan tudatalatti tartalmak, elásott régi emlékek, információk, amelyek kimondása, feldolgozása által a pszichés feszültség csökken, és a páciens megkönnyebbül. De ismételten ez csak abban az esetben, ha a páciens a terapeutával megfelelő kapcsolatban van és szabad akarata által úgy dönt, hogy meg szeretné osztani ezt az információt vele.

8. A hipnózis terápia az egyik legjobb a fájdalom csillapítására

Igaz állítás. A szakirodalomban leírtak szerint közel 1000 személyt vizsgáltak meg, hogy milyen módon reagálnak a hipnózis fájdalomcsillapító hatására. Az esetek 75 százalékában, a kísérletben résztvevő személyek a fájdalom csökkenéséről számoltak be. Azon személyek, akik fogékonyabban voltak a hipnózis iránt nagyobb mértékű fájdalomcsökkenésről számoltak be, mint a kevésbé fogékonyak.

Összehasonlítva más technikákkal (akupunktúra, placebó, egyes fájdalomcsillapító és nyugtató gyógyszerek) a hipnózis bizonyult a leghatékonyabb fájdalomcsillapító módszernek egy másik kísérletben résztvevő 28o személy esetében.

9. A hipnózis nem veszélytelen és bármilyen esetben használható

Tévhit. Ez a módszer is, mint bármely más technika rejtegethet veszélyeket, de csak abban az esetben, ha nem megfelelő előképzettséggel és szakmai tudással rendelkező, alacsony erkölcsi értékeket képviselő laikus hajtja végre.

Valóság: A törvény bünteti azokat a személyeket, akik megfelelő képzettség nélkül, sarlatán módon hipnózis hajtanak végre.

A hipnózisra ellenjavallatként hozható fel a labilis elmeállapot, hallucinációk, szellemi visszamaradottság, mániás állapotok, súlyos depresszió illetve az amikor a páciens egyáltalán nem motivált.

10. Milyen panaszokkal, betegségekkel fordulhatok hipnózisban jártas szakemberhez?

A hipnózis, mint technika sikeresen alkalmazható az orvoslásban, pszichológiában, mint önálló módszer vagy más gyógyító eljárások keretein belül. Hasznosságát bizonyítja, hogy egyre inkább elterjed azon esetekben ahol a pszichés tényezők jelentős szerepet játszanak a tünetek kialakításában. Ajánlott a magas vérnyomás, ritmuszavarok, asztma, fekélybetegség, irritábilis vastagbél szindróma, epebetegségek, bőrbetegségek, gerinc eredetű fájdalmak, migrén, esetében. Jelentős szerepet foglal el a műtét előkészítésében és utókezelésben illetve a szülés során. A gyermekgyógyászatban is kitűnően alkalmazható az éjszakai ágybavizelés, dadogás, körömrágás, TIKK-ek, megszüntetésében. A pszichiátriai betegségek közül a depresszió, szorongás, fóbiák, függőségek, esetében állja meg a helyét. A fogászatban is egy kitűnő alternatíva nemcsak a fájdalom csökkentésére, hanem a fogászati kezeléssel kapcsolatos szorongások és feszültségek levezetésére is.

forrás:

Nincsenek hozzászólások

Hagyj választ