A tisztelet más iránt érzett elismerésünknek, megbecsülésünknek, cselekedeteinkben nyilvánított érzése. Középpontjában az egyenlőség és a mások iránt tanúsított empátia áll. Tisztelet nélkül nem volna lehetséges a rasszizmus, a nőgyűlölet elleni küzdelem, és az igaz szerelem sem, valamint egészséges kultúrák, társadalmak sem létezhetnének.

Az alábbiakban a tiszteletnek hét aspektusáról olvashattok:

1. A tisztelet azt jelenti, hogy egyénenként kezeljük az embereket

Egy ember személyes tapasztalatainak összessége. Vagyis mindenkinél sokat nyom a latban a származása, a világnézete, és a céljai. Ezért nem határozhatjuk meg az embereket pusztán az egyik mutató alapján, hanem valamennyi jellemzőjüket összesítve érthetjük meg jobban cselekedeteik mozgatórugóját.

2. A tiszteletadás nem mindig jelent kedvességet

Az őszinte, becsületes, egymás kölcsönös tiszteletén alapuló véleménynyilvánítás nagyon fontos, még akkor is, ha mondandónkkal kritikát fogalmazunk meg. Persze az időzítés és a kontextus fontos, és lehetőleg szűk körben fogalmazzunk meg kritikát mások felé, ne ország-világ előtt, hogy az illető a kritikát el tudja fogadni, ne essen csorba a hírnevén.

3. Önmagunk tisztelete nélkül másokat sem tisztelhetünk

Az öntisztelet, önbecsülés az egészséges emberi lét egyik alapvető feltétele. Ez nem azt jelenti, hogy ha bármi rosszat elkövetünk, zokszó nélkül túllépünk rajta, hanem minden erőnkkel arra törekszünk, hogy a sajnálatos esemény még egyszer ne fordulhasson elő. Az emberi agy képlékenyen, dinamikusan alkotja és formálja az emberi kapcsolatokat. A neurobiológia ezt neuroplaszticitásnak hívja. A régi minták újakkal való felülírása, helyettesítése a kulcsa a szokásaink megváltozásának, ami befolyásolja az énünkről alkotott felfogásunkat is. Ha aggódunk, hogy nem vagyunk jó emberek, teszteljük magunkat minél több interperszonális helyzetben. Ez nemcsak bennünket győz meg, hanem másokat is meg fog győzni.

4. A becsületesség a tisztelet egyik legmagasabb formája

Míg hazudni gyakran könnyű, addig becsületesnek, őszintének lenni azt jelenti, hogy elfogadjuk, a másik személynek megvan a képessége arra, hogy megértse gondolatainkat, eszméinket, valamint arra reagálni is tud.

5. A tisztelet nem minden esetben kölcsönös

Fogadjuk el, hogy amiért tisztelünk valakit, ő nem biztos, hogy ugyanúgy tisztelni fog minket. Mások tisztelete önmagunknak is fontos, akkor is, ha nem viszonozzák, szokjunk ehhez hozzá. Hisz, aki önmagát nem tisztel, másokat sem tisztelhet, de megmutathatjuk nekik, hogy van más lehetőség is. Mutassunk tiszteletet irányukban. Néha találkozunk olyan emberekkel, akik nem ismerik a tiszteletteljes interperszonális kapcsolatokat, ezért szkeptikusan, cinikusan viselkednek. Ne ítéljük el őket, hanem tanúsítsunk empátiát irányukban a nélkül. Ez nem azt jelenti, hogy segítenünk kell nekik, csupán annyit, hogy nem vetjük meg őket.

6. A félelemnek semmi köze a tisztelethez

A félelem és a tisztelet összekeverése komoly probléma a társadalmunkban, ami minden bizonnyal azon alapszik, hogy az állami hatóságok a történelem folyamán gyakran erőszakkal érték el, hogy a polgárok tiszteljék őket. A félelem sajnos odavezet, hogy félreértjük magunkat, másokat és a helyzeteket, amelyekbe keveredünk. Az erőszakon, vagy a félelmen alapuló udvarian intézkedéseknek semmi közük nincs a tisztelethez, vagy a kultúrához.

7. Az önmagunknak és másoknak való megbocsátás az élet természetes dinamikája iránti tiszteletből

Senki nem rabszolga, habár sok ember a megszokások rabja. A változás ugyan lehetséges, de erőfeszítések nélkül nem érhetünk el eredményt. A megbocsátás az úgynevezett kéz a kézben stratégia által működik a legjobban. Ennek megértése a legfontosabb ahhoz, hogy a társadalmunk elkerülje a bioszféra összeomlásának egyre fenyegetőbb lehetőségét. Magunk és mások tisztelete a környezetünk tiszteletben tartását is jelenti. Ha a civilizáció megérti a tisztelet fontosságát, és vállalja a felelősséget a jelenlegi helyzetért, akkor jó eséllyel túlél ezen a bolygón.

forrás: filantropikum.com